Némi vívódás után úgy döntöttem, nyilvánosságra hozom a PÁLYÁZATOMAT a Nemzeti Színház igazgatói tisztére.
Azért teszem, mert meggyőződésem szerint, egyrészt:
nemcsak
Beregszászon élnek magyarok - de élnek Erdélyben, Felvidéken,
Újvidéken, Ausztriában, Ausztráliában, Egyesült Államokban,
"...kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk..." - én úgy
gondoltam, így együtt érvényes a Nemzeti Színház, mint a magyar nyelv és
hozzákapcsolódó művészet képviselője. .
Másrészt, úgy
értelmeztem a kiírást (volt húsz oldal aminek és amire meg kellett
felelni) -, hogy nem befelé forduló, öntömjénező színházról volna szó,
hanem egy egyetemes színvonalú, elismertségében, működésében is élő
kulturális létező, mint a fine-art a világ galériáiban, vagy a különböző
sportok a kis, nagy és még nagyobb sportversenyeken. Szóval, végre
megmutatkozhatunk a "népek hazája, Nagyvilág" előtt.
Harmadrészt: sértő és diszkriminatív volt a nyilvánosság.
Hídvégi
Miklós és jómagam is igen hosszú és termékeny pályát futottunk be, ha
ezt Balog miniszter nem akceptálja, arról mi nem tehetünk, de a
viselkedésével nem befolyásolhatja a döntnököket.
A döntnököket
nem tudni ki, és milyen alapon választotta. Számonmra Törőcsik Mari
véleménye nem egyetemes, mert a bolsevizmusban és azon kívül is
hátrányos helyzetbe kényszerített embereket, művészeket, akik a saját
arcukkal értek el sikert.
Negyedrészt: a jelenlegi Nemzeti
Színház és az épület komplexumban 49%-ban részvényes vagyok, mert - és
ez volt az én "nemzeti érzésem" - egyedül én tartottam meg az
úgynevezett téglajegyeket, amit már a 70-es években kezdtünk el
gyűjteni. Így amikor Orbán Viktor miniszterelnök úrral beszéltem,
megálapodtunk, hogy kiviszik a nevemet a tőzsdére - szerencsés időszak
volt, mert akkor forgattuk a The Passion-t - és a pénz összejött. A
munkát a kormány adta.
Ebben a minőségemben nem értek egyet az
eredménnyel - mert egy belterjes színház körvonalát vélem felfedezni
Vidnyányzky Attila pályázatában. (Szerencsés ember, közpénzen vezetett
színház honlapján hozhatja nyilvánosságra a pályázatát).
Ötödrészt:
a jelenlegi és az ítélet szerinti következő színház semmiben sem
változik, ugyanannyi fővel fog működni, mint most. Nem értem, mért kell
egy 2 milliós városban az első színháznak úgy működni, mint egy
kisvárosi színháznak? Én meg akartam háromszorozni a létszámot,
kibővíteni a tevékenységet, lehetőségeket.
A kiírásban sok olyan
pont van, amire Vidnyánszky Attila pályázatában nem kaptam választ - nem
csak azért mert a nemzeti érzése Beregszászig terjed, hanem, mert
szakmailag semmit nem tett hozzá az eddigiekhez.
Tovább kívánja görgetni a letűnt korból itt maradt lehetetlenséget.
Egy másik társadalmi formában, kapitalizmusban élünk, ahol a bolsevista hagyományok nem élnek meg.
Ez látszik a színházak elszegényedéséből, a szakma ellehetetlenüléséből, az értéktelenedésből.
Ami
a nemzeti érzést illeti, nem csak a 49% részvény, de a tiszai árvíz
károsultjainak megsegítése is a nemzeti érzésem mutatója, igaz - a nevem
nem Szennyai Mária, hanem Moíra Marwin Prescott Bush, igaz, nem itt
születtem, hanem Atlantában, USA, - igaz, csecsemő koromban kicseréltek
egy fiúra a szüleim tudtán kívül,(megtudták, csak a határon túl), és a
bolsevikok soha nem adtak vissza, - igaz egyeneságon a Perczel család
is a családfámhoz tartozik, igaz, Perczel Mór gyermekei is elhagyták
Magyarországot.
Nekem is ezt kell tennem.
Ami a Nemzeti színház és a környező épületekre fordított pénzt illeti, kérem vissza.
Íme a PÁLYÁZATOM, az előírt kéréseket, valamint a saját ötleteimet nagy betűvel szedtem a könnyebb követhetőség kedvéért:
Meggyőződésem, az átalakuló társadalmi
helyzetben, szabad szellemi áramlatok között vergődő régi színházi struktúra,
amely gúzsba köti az alkotót, a nézőt, megérett az átalakulásra – átalakításra.
Ismét kezdenek bátran kezdeményezni a kollégák – alakulnak
magánkezdeményezések.
Ezt tettük a 90-es években is – sajnos a közbelépő „sötét kor” a fejlődést megakadályozta és felőrölte.
Az új lehetőségek csak most alakulnak, születnek, és remélem, virágba borulnak.
A magyar színházművészet megújulásának egyik – fő - mozgatórugója a Nemzeti
Színház, amely feladatát tekintve a nemzeti nyelv, a nemzeti irodalom, kultúra
fejlesztését, megbecsülését hivatott bemutatni, csiszolni, növelni,
népszerűsíteni a más identitású népek kultúrája mellett, beilleszteni Európa, a
világ kulturális színei közé.
Ennek érdekében, ezt a célt követve indulok a pályázaton, természetesen nem más
kultúrák ellen, hanem azok megbecsülésével, elismerésével, bemutatásával,
hiszen a magyar színházművészetnek is ezt kívánom.
A színházművészet jelenlegi állapota kissé egysíkúnak látszik – ez a kevés pénz
miatt is van, de a nem megfelelő struktúra is ezt eredményezi – ezért
vérfrissítésre van szükség a szívekben, az elmékben a lelkekben. Meg kell
újulni kívül, belül.
Szükség van a romantikára – nem a helyette felkínált szentimentalizmusra – az
elérhető célokra, azokra az eszmékre, hősökre akik el is érik.
Az alkotó ember ideje érkezett el.
A Nemzeti Színház, mint kiemelt jelentőségű és minden értékre
nyitott színházművészeti műhely magas színvonalú szakmai tevékenységét
biztosítani, megtartani – tovább fejleszteni egy új, vagy legalábbis egy más struktúrában
látom kivitelezhetőnek.
REGISZTRÁCIÓS RENDSZERT kell létrehozni a művészekről, amely nem csak a testi
megjelenésüket, de művészi megnyilatkozásukat, bemutatkozásukat is tartalmazza
hangban, képben.
A regisztrációt egy kártyás rendszerben szeretném megteremteni, a
következőképpen:
a művész munkavégzéskor a kártyájára kapja a pénzét – adó, más
járulékok levonásának megjelölésével – bármilyen munkája után.
Erre azért (is) szükség
van, mert tapasztalataim szerint, ha több helyen dolgoztam - szinkron, film, tv, stb. – a nyugdíj megállapításánál nem adódott
össze elsikkadt…
A kártyás regisztráció létrehozása nem csak a biztonságosabb munkát jelentené,
de kapcsolódást az európai, illetve a világ más részein lévő színházakhoz,
filmes, és egyéb munkákhoz.
Ez a kapcsolódás egy szélesebb körű megélhetési skálát hozna létre – más
jellegűt, mint a letűnt kor letűnt lehetőségei – egy sokkal igényesebb, markánsabb,
üzletileg is vonzóbb lehetőség tárulna fel nem csak a Magyarországon élő
színészek előtt, de a külföldi kollégák, munkaadók előtt is, akik itt kívánnak
befektetni, dolgozni. (Tudok
ilyenekről). 2.
Ehhez INFORMATIKUSOKRA van szükség.
INFORMATIKUSOK segítségére van szükség a jobb MARKETING eléréséhez is. Meg
kellene vizsgálni a jegy eladások milyenségét, találkoztam olyan helyzettel –
manapság többször – ahol egy székre kétszer adnak el jegyet. Vagy rosszabb:
megkérdőjelezik a jegyvásárló kilétét – főként, ha szakmai személyről van szó,
lenézően, hitelrontóan.
Ezt meg kell akadályozni.
Meg kell akadályozni a gyermekek kiválasztását a nézőtérről – ez évekkel
ezelőtti történet, amely majdnem tragédiákhoz vezetett. (Gyermekeket
választottak ki castingra az előadás alatt, olyan kérésekkel, ami
megengedhetetlen).
MARKETING szempontjából fontosak a HIRDETÉSEK. A darabokban szereplő ruhák,
ruha anyagok, tárgyak, italok ételek stb. mind REKLÁMHORDOZÓK, üzleti
lehetőségek.
a Nemzeti Színházat bemutató televíziós műsorra, és a munkát
bemutató kiadványra van szükség.
Elindulhatna egy SOROZAT, Jókai vagy Mikszáth,
vagy más népszerű szerzőtől, - tapasztalatom szerint a kosztümös
sorozatok nagyon vonzóak, ezenkívül népszerűsítik a művészeket, és reklámot
hoznak!
Fontosnak tartom a színház, magyar színművészet nemzetközi térre való emelését
– nem csak üzleti szempontból – fontos a globalizáció erősödése szempontjából
is, a művészeti
megmutatkozások – nem csak színházi -
hasonlítanak az olimpiai játékokhoz, ahol a nemzetek egymás mellett, békében,
mégis versenyben állnak ki, mutatkoznak be, hoznak sikert. A művészet stratégiai fgyver lehet egy ország kezében.
Létrehoznék a színházon belül
- amit meggyőződésem szerint ki kellene terjeszteni országosra – egy
MŰVÉSZETI, ETIKAI TANÁCSOT. A tanács a
színház művészeiből, a
színház más irányú dolgozóinak képviselőiből tevődne össze.
(Az a színház működött jól, ahol ilyen tanács létezett).
A tanács reményeim szerint megakadályozná a jelenlegi rombolást, a filmek, újságok tönkretételét – ész nélkül
folyik a „rámásolás”, ha így megy, Liszt kottáira sem fogunk ráismerni.
Továbbá a tanács segítené a SZÍNÉSZI ÉLETPÁLYA kialakítását – a fiatalok
beilleszkedését, a terhes nők, a szülő nők
visszalépését a szerepükbe, az
idősödők megbecsülését.
Tisztává tenné az elismerésre, díjazásra való felterjesztést.
A SZÍNHÁZMŰVÉSZET HAGYOMÁNYAINAK ápolását a művészettörténeti
jelentőségű magyar és nemzetközi darabok színrevitelében látom. Különös tekintettel a dráma, mint műfaj
fejlődésére, szükségesnek tartom a különböző irányzatok megjelenítését is.
(Gondolok itt: Brecht egy egészen más stílus, mint amit megszoktunk, de
nélkülözhetetlen a műveltség szélesítéséhez, a sokszínűség megteremtéséhez).
Fontos és szükséges a jelenkori magyar és nemzetközi darabok színrevitele, a
pályáztatás.
A magyar drámatörténet alapvető darabjait rögtön az első évben színre kívánom
vinni, úgy mint:
Bornemissza Péter: Magyar Elektra
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
Katona József: Bánk Bán
Madách Imre: Az ember
tragédiája
Majd folyamatában:
Szigligeti Ede: Liliomfi
Csiky Gergely: Buborékok
Mikszáth Kálmán: Különös házasság
Kosztolányi Dezső: Édes Anna, vagy
Pacsirta
Karinthy Frigyes: Színház
Füst Milán:
Boldogtalanok, vagy Feleségem története
Márai Sándor: A gyertyák
csonkig égnek
Tamási Áron: Ördögölő Józsiás
Szabó Magda: Szent
Bertalan éjszakája
Sütő András: Egy
lócsiszár virágvasárnapja
Sarkadi Imre: Az
elveszett paradicsom
Páskándi Géza: A rejtekhely
A nemzeti sajátosságokat hordozó darabok mellett, a minket körbevevő világ drámatörténetileg, stilisztikailag fontos
részét képező művekből:
Capek: Anya,
Fehérkór, vagy más
Brecht: Mahagony városának tündöklése és bukása
(fontos az európai színjátszás
„másik útja” szempontjából)
Jean-Paul Sartre: Trójai nők
Shakespeare: Athéni Timon,
vagy III. Richard
Arthur Miller: Pillantás
a hídról
Dosztojevszkij: A félkegyelmű
G.B.Shaw: Pygmailion, vagy Warrenné mestersége...
A fent említett darabok az ifjúsági és felnőtt érdeklődést, művelődést
szolgálják, ismereteink bővítését. Tapasztalatim szerint vannak nemzedékek, akik
úgy nőttek fel, hogy
ezekből a darabokból semmit sem láttak.
Ezenkívül szükségesnek tartom a generációk
egymást követését tekintve, a sokszínűséget, a különböző korok
jelenlétét.
A színészeknek fejlődési lehetőséget,
komoly erőpróbát, művészi rangot ad egy széles paletta.
A gyermekek sem szorulhatnak ki a Nemzeti Színházból, számukra délelőtti
illetve délutáni előadásokat ajánlanánk:
Fazekas Mihály: Lúdas Matyi
Népmese: A karikás
ostor
Frank L. Baum: Óz a nagy varázsló
Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös
Oscar Wild: A boldog
herceg
Fontosnak találom a darabok előadásánál a kor felmutatását,
amennyiben lehetséges a jelmezekben, frizurákban, zenei kíséretben, egyéb
kapcsolódó művészetben, stb., is.
Ezek hozzájárulnak a világképünk szélesedéséhez, ismereteink bővüléséhez.
Az előadások alatt GYERMEK MEGŐRZÉST szeretnék létrehozni, ahol a kicsik esetleg aludhatnának a
kocsijukban az előadás végéig, szakképzett ápolónő jelenlétében.
GYERMEKMEGŐRZÉST kell létrehozni a
próbák és előadások idejére a színház dolgozói számára is – így az előadás és a
próbák biztonsága védett.
ÚJ KORTÁRS MŰVEK bemutatását a jelenkor irodalmából válogatjuk.
PÁLYÁZATOT
írnék ki, meghatározott témakörökkel (is). A témakörök megválasztásánál
figyelembe vettem azt a körülményt, hogy ezek a
témák talán nem eléggé körüljártak, vagy jelentőségükhöz mérten nem
eléggé nagy jelentőségű művek születtek – a kommunizmus megkötése alatt nem is
lehetett..
Továbbá figyelembe vettem azt az elfelejtett, vagy talán nálunk nem nagyon
gyakorolt szokást, hogy kortársakról írjunk. Ez Shakespeare korában bevált,
nagy érdeklődést keltett,
és ma is számíthatunk erre - annál is inkább mert a mi korunk igazán tele van
konfliktusokkal, modern hősökkel.
Témakörök:
Széchenyi
Nagy Imre
Orbán és társai
A HATÁRON TÚLI művek bemutatása a jelen
korból is, lehetőség szerint cserében más színházak előadásaival , ez nem csak
a magyar nyelv területére vonatkozik, más nyelvű népek színházi produkcióira is
számítunk.
Jelenleg is van kapcsolatom például tengeren túli színházzal – Nicola Daval –
erről nem váltottunk szór ugyan, de pozitív döntés esetében ez lehetőség.
KÜLFÖLDI kollégákkal felvehetem a kapcsolatot, akikkel életem
folyamán sokat dolgoztam, Belmondo, Jack Nicolson, Mel Gibson –(a The Passion
c. munkában dolgoztunk együtt utoljára) -
Morricone, de olyanokkal is akikkel nem dolgoztam, de lehetséges kapcsolódni,
például Carla Bruni, és kelet felé is
tudok nyitni, például Moszkvai Művész Színház.
Szándékomban áll kiírni VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ versenyeket a gyermekek és az
ifjúság köreiben, amelyek győztesei a
megyei versenyek után egy országos megmérettetés végeredményeként egy színházi
esten felléphetnének. (Amit, remélem, a közmédia támogat).
Kiírni INTERAKTÍV játékot, - találd ki kicsoda, írta, játszotta, stb…
A MŰVÉSZEK FELJŐDÉSE érdekében szeretném
a XII. kerületben, a Színháztudományi Intézetben lévő könyvtárat áttelepíteni,
illetve digitalizálni - a darabokra, amik komoly értéket képviselnek, igazán ott volna szükség.
Mozgás és készségfejlesztési
programokat, beszédtechnika, hangképzés napi szükséglete a művészeknek, ebben
minden támogatást megkapnak
KLUBot hoznék létre – kapcsolódna a KÖNYVTÁRral – idős, vagy idősödő
kollégáknak, akik nem tudnak hova menni, egyedül, kiszolgáltatottan kopnak ki
az időből. Itt akkor is találkozhatnának, ha nem vállalnak már munkát, vagy
éppen nem játszanak.
Nem csak színházzal foglalkozó embereknek szólna, hanem a színházhoz közel
állóknak is, újságíróknak, a média munkásainak.
Ez a KLUB reményeim szerint egyik szellemi „közepe” lehetne
Budapestnek.
A SZÍNHÁZMŰVÉSZETI EGYETEMMEL, valamint
más, színvonalas képzést nyújtó művészeti iskolával kapcsolatot szeretnék
tartani, illetve, ha szükséges bekapcsolódni, valamint a diákok szintjének
megfelelő munkát adni, ha erre van mód.
Szándékomban áll létrehozni egy STÚDIÓT, a Nemzeti Színház stúdióját, amelyben
a felkészült, nagy tudású kollégák tudnak dolgozni fiatalokkal, átadni a tudásukat.
Itt nem csak színészeket, a színházhoz kapcsolódó sok rétű tevékenységeket is
lehetne elsajátítani, súgó, kellékes stb., és jó szakemberek kerülhetnének ki.
A közvetlen tapasztalat által szerzett tudás mellett erkölcsi tartást, emberi,
művészi méltóságot is tanulnának azoktól a művészektől, akik sok viharon át
megérdemelten, végre megérkeznek az őket megillető helyre, a NEMZETI SZÍNHÁZBA.
a MŰVÉSZEK PIHENÉSÉT ELŐSEGÍTENDŐ szeretnék lehetőséget kapni kedvezményes
üdültetésre, esetleg hétvégi házra Budapest környékén – valamint a színház
területén TEST EDZŐ terem szauna és pihenő szoba létesítésére.
A művészi munka magas szintű elvégzésére törekszünk, amelyhez természetesen
szükségesek az anyagi feltételek is.
Szükséges – vidéki színész, vagy éppen műszaki szakember
szerződtetésekor, külföldi vendégek esetén lakás, lakhatási lehetőség.
A Társaság MÉRLEGének, és egyéb gazdasági működésének munkáját gazdasági
igazgatóra bíznám, aki régi
színházcsináló, nagy tapasztalattal, szakértelemmel és becsülettel
rendelkezik.
Minden előírásnak a megfelelő, előírt időben eleget teszünk, a törvényeket és a
rendelkezéseket betartjuk, az előírt előadás számot teljesítjük – több bemutató
miatt ezt emelni szándékozunk.
A társaság JOGI képviseletéhez jogászt alkalmaznék, akire a regisztrációs
rendszer létrehozásában is szükség van – szükség van a játszási jogok
megszerzésénél is.
Munkatársakat sorolhatnék – de nem látom be, mért kellene bárkit is bevonnom
addig,
amíg az eredmény nincs kihirdetve.
Ezzel fölösleges ellenségeskedést, harcot idéznék elő – ami úgy is jelen van,
szükségtelen fokozni.
Foglalkoztatni szeretném azokat a kollégákat, akiket „kiszorítottak” –
igazságtalanul – akik szépen beszélnek, megfelelő a mozgásuk, intelligenciájuk.
Nem csak a Színházművészeti Egyetemen végzettek jöhetnek szóba, hiszen minden
szerep különböző intellektust kíván, és sok jól működő stúdió van.
A társulatból nem hagynám ki az idős színészeket sem. Szeretném, ha jelen lenne
benne a teljes szociológiai kép gyermektől az idősig.
Számítok Berek Kati, Bicskei Tibor, Sztankay István, Kovács István, Kovács
Lajos, Mihályi Győző, Bregyán Péter, Sinkó László jelenlétére, Székely László
díszlettervezőére, akiktől erkölcsi,
művészi tartást is lehet tanulni.
Nagyon sok szabadúszó színész van, fiatalok -
akik boldogok lesznek a munkalehetőségtől – amelyet a regisztráció a
színházon kívül is biztosítani tud számukra.
Az idő rövidsége miatt a
szándék-nyilatkozatokat sem lehet kérni – ehhez az összes személlyel
tanácskozni kellene, a gazdasági terv elkészítése egy még nem elfogadott
tervre lehetetlen.
Az általam elképzelt színház működéséhez évi 1-1.5 milliárd forintra van
szükség.
A részletekben közösen a minisztérium és a színház gazdasági szakembereivel
a pályázat megnyerése után, vagy a feltételek megvitatásakor állapodnánk meg.
A színház egyetemes, európai színvonalú működését szeretném, a magasabb
nézőszámot, a kollégák szeretét, megelégedettségét.
Szeretném, ha nem csak örömmel dolgoznának, de örömmel is nézné őket a
közönség.
Budapest, 2012. november 11.
Dr. Szennyai Mária
